Id. Zádor Oszkárról

Zádor Oszkárra emlékezem

Rudolf-tanya. Nekem gyermekkorom szép emlékeit idézi. Itt szerettem meg az erdőt és lakóit, itt lettem előbb csúzlis, majd, légpuskás vadász és itt ismertem meg Zádor Oszkárt.
Oszi bácsi a Fényes-pusztai erdészet vezetője volt akkoriban. Egyenes derekú, fekete szakállas, puskás, zöldruhás férfi, aki, ha bárhol megjelent rögtön magára vonta az emberek figyelmét. Hozzánk mindig lóháton érkezett, ami gyermeki tetszésemet különösen fokozta. Első lovaglási kísérleteimet az Ő lován tettem meg.
Egyénisége meghatározó volt későbbi életemre, mert személyiségén, tartásán, viselkedésén keresztül tanultam meg szeretni és tisztelni az erdészt, a vadászt. Hogy nem csak rám volt hatással, mutatja dr Bartucz Ferenc Gemenc – vizek, erdők, emberek című könyve, amelyben így ír: Oszi bácsiról: „Kedves, öreg jó barátom, erdésszé válásom, ifjú korombeli szeretett emlékű magisztere”. Bartucz Ferenc 1932-ben Szilvásváradon született, gyerekkorától ismerte Oszi bácsit. Későbbiekben erdőmérnök lett. A legmagasabb beosztás, amiben szolgált – igazgató a Bükki Nemzeti Parkban.
Oszi bácsi életéről fiával, Zádor Oszkár nyugalmazott bajnai erdészetvezetővel és feleségével beszélgetve a következő tényeket tudtam meg. 1907 október 25.-én született a petrozsényi szénmedencében található Vulkán községben. Sokat költöztek az országban, mert édesapja magazinos volt, vagy is a bányászok az Ő boltjában szerezték be a szükségleteiket. A család neve Zwillinger később magyarosítottak Zádorra. Oszi bácsi fiatal korában sportolt – atletizált – és megtanul hegedülni. A hegedű egész életét végig kísérte. Gyakran játszott magának, vagy egy szűkebb családi, baráti körnek. Az Esztergomi Erdőgazdasági Szakiskolát végezte, 1927-1929-ig. Gyakornok évei után 1927 januárban a Lillafüredi Magyar Királyi Erdőhivalhoz osztják be. 1931-től alkalmazták az őrgróf Pallavicini birtokán. Ez a birtok Szilvásvárad és Nagyvisnyó területére terjedt ki és az őrgrófi család 1913-tól birtokolta. Elza-lakon, majd Feketesáron lakott. 1934-ben nősült. Sokat vadászott az őrgróf három fiával, akik ha tehették, azonnal az erdőn termettek. Kisebb mértékben, de az őrgróf és neje is vadászott. Nem csak vadásztak, hanem óvták, védték, nevelték az állományt. Mikor Oszi bácsi neje áldott állapotba került, beköltöztek Szilvásváradra. A Mátrába 1948-ban helyezték. Először Bátorba került, majd 1953 április 1-től a Fényes-pusztai Erdészet vezetője lett. Innen ment nyugdíjba. Nyugdíjas korában Rudolf-tanyán lakott és továbbra is foglalkozott vadászattal. 83 éves korában halt meg. Sírja a recski temetőben található.
Legnagyobb bikája, amit vendéggel lövetett 9.4 kg-os – ami a Mátrában igen csak nagynak számít ám! Saját vadászzsákmányából egy aranyérmes bikáról és egy 191 pontos kosról tudnak rokonai, de hogy ezeket, hol és mikor ejtette el arról nem tudtak nekem beszámolni.
Fia két anekdotát mesélt róla. Ezek az események már akkor történtek, amikor erdőgazdaságok voltak és az igazgatóik eredeti foglalkozása cipész, kőműves, kefekötő volt. Az egyik ilyen igazgató –eredetileg seprűkötő - szóvá tette a takarítónőnek, hogy nincs az udvar felsöpörve.
- Hogy söpörjek fel, amikor nincs seprő?
- Hogyhogy nincs seprő?
- Nincs seprő, mert a seprőkötők mind elmentek igazgatónak.

Szóval a történetek.
Egyszer egy rangosabb potentátot kísért, aki szarvasbikát akart lőni. Meg is láttak egy szép bikát, amit a vendég meg akart lőni, de Oszi bácsi nem engedte. Ez egy fiatal fejlődében lévő bika, ezt nem szabad még meglőni, mert sokkal értékesebb lesz – mondta. A potentát nagyon mérges lett a remek tartású úri kinézetű Oszi bácsira és mérgesen mondta:
– Régi gazdáinak, azoknak a grófoknak is ezt mondta volna?
- Azoknak nem kellett volna mondanom!
Hát ezzel nagy bajt zúdított a fejére, amit csak fokozatosan tudtak barátai és tisztelői csillapítani. A vadászattól el akarták két évre tiltani, de ez ellen az állandó német vadászvendégei is tiltakoztak, mondván, ha nem vadászhatnak Oszi bácsival, akkor nem jönnek ide vadászni! Ennyire ragaszkodtak az öreg személyiségéhez, meghatározó egyéniségéhez!
A másik történet, az igazgatóság rangos vendéget várt és a nagy kanok lövését tilalmi listára tette. Ennek ellenére Oszi bácsi egyik nap betelefonált az igazgatóságra, hogy egy 28 centis kant lőt. Azonnal jöjjön be! Össze ült a válság stáb és vérbírósággá alakulva várták az öreget. Ő be is toppant és hátizsákjából ki tett az asztalra egy 28 centis malacot és azt mondta, ugye hogy kan!

A hetvenes évek végén találkoztam Oszi bácsival. Akkoriban Rudolf-tanyán lakott. Nagy tisztelet vette körül. A környék fiatal vadászai gyakran felkeresték egy kis jóízű beszélgetésre, vagy meghallgatni gazdag tapasztalatainak tárházából egy-egy szemelvényt. Mivel korábban már én is szolgáltam két évig a Szilvásváradi erdészetnél, sorban idéztük fel a szebbnél szebb részeket, amikre nagy szeretettel emlékezett, amikhez annyi szép emlék kötötte. Oszi bácsi mesélte: Ott volt nekem a legjobb dolgom. Akkoriban az erdészek még urak voltak. Annyi jövedelmem sohase lett, mint amennyit akkor kerestem és kaptam juttatásként az őrgróftól, aki nagyon jó gazdája volt az erdőknek, annál is inkább, mert maga is erdőmérnöki végzettséggel rendelkezett. Szeretek a Bükkre visszagondolni, mert akkor még fiatal voltam, jó helyem volt és gyönyörű környezetben éltem és dolgoztam. Például milyen szép volt, amikor udvaroltam! Lovas kocsival jártam Fekete-sárról Diósgyőrbe a Bükk legszebb részein keresztül!
Megértelek Oszi bácsi! Én is megszerettem a Bükköt. A mai napig is minden évben visszamegyek, egy-két hetet ott töltök a fennsíkon.
Akkor találkoztam utoljára Oszi bácsival, akire a mai napig tisztelettel és szeretettel gondolok, fiam is az Ö hatására, emlékére kapta tőlem az Oszkár nevet.

Rudolf-tanya. A Mátrában Parádsasvár és Galyatető között még a Károlyi grófok idején épült erdészházat és környékét hívják így. A grófok egy fenyő arborétumot és abban egy nagy, vastag tölgyfa asztalt is készíttettek oda. Az asztal mellől szép kilátás nyílt a parádsasvári kastélyig, vagy akár Bodonyig. Gyerekkoromban sokat kártyáztunk ezen a szép helyen.
Van Rudolf-tanyán egy ház, aminek oldalán egy tábla díszlik. Ez a tábla őrzi Zádor Oszkár emlékét.
Ha arra járnak emlékezzenek meg Róla!